AZ EMBERRÉ VÁLÁS HITELES TÖRTÉNETE
Vala pedig, hogy egy igen terebélyes és gazdagon termő gyümölcsfán népes majomcsapat élte vidám, gondtalan életét elégedetten. Így volt ez az idők kezdetétől, és az idők végezetéig így is látszott lenni.
Eme paradicsomi állapotú közösségben lőn pedig egy, aki restségével tűnt ki a boldog többiek közül. Szinte vakarózni is rühellt, mozdulni is lusta volt megátalkodott renyheségében, hiába dobálták és cibálták meg gyakran a társai.
Történt pedig egy rossz emlékű napon, hogy kiváló majmunk lepottyant a Fáról. (Szeles idő volt-e, vagy sem, az a tudomány mai állása miatt kideríthetetlen.) Tunyán heverészve szundikált sokáig, mígnem mardosó éhség lett úrrá rajta. Ennek okáért evett a Fa alá bőven hullott, megcefrésedett gyümölcsből, és igen-igen megvidámodott tőle.
Látván pedig a többiek az ő állapotját, sürgősen lemásztak hozzá, és belakmározták ama gyümölcsöket az utolsóig. Ezért újabb és újabb fákat kellett keresniük, megszerzésükért két lábra állva fortélyos eszközöket, módszereket kellett kitalálniuk a bunkósbottól kezdve a pálinkafőzőig.
Így történt. Azóta is hol két lábon, hol négykézláb jár az ember, és ha kenyere javát elitta, megtérvén őseihez, a Nagy Égi Sörözőben múlatja idejét velük.
